Fogy a nap! Igaz, csak részlegesen,
de ez sem mindennapi.
Eldobtál, így hát részegesen
ugyan, de marad a mindennapina.
Persze csak képletesen
értem, hisz éltem tétlen: Love in a
Dreamworld… – Tudod, elképzeltem részletesen
e rímkört, mégis a szólavina
betemetett és széttört.
Bocs!
Kicsit szétszórt vagyok, mióta nem vagy már.
Ápropó! Jut eszembe:
felvillanó képeiddel nem hagynál,
míg egy másiknak teszem be?
Aki nem te vagy, bár hajt a vágy,
nyugton nem hágy, hogy az ágy
a tiéd legyen, melybe nap mint nap
fekszem be.
Mosolyod íve dereng szemembe,
míg e másik szuszog a fülembe.
E napmintás tapétás, patinás tapintás,
melynek vermébe estem be.
Pedig még csak nem is én ástam.
(ennyit a mondásról..)
Én csak kitöltöm az űrt.
S ahogy megint feléd méláztam,
már harsong is a kűrt!
Lovak dobognak bennem, ezernyi izom ránt tőrt!
S mint bűnére büszke bandita, húzza ki magát most az összes szál szőr!
A roham megindult hát. Remegve zúg a tektonika,
s mint Zeusz, az erős utódtól félve kapcsol a gyilkos taktika.
…
Lám már vége is. A csatazaj elült.
Hasadon millió ártatlan áldozat,
kiket az ösztönünk önző vágya szült.
Ha másért nem, hát azért jár a kárhozat.
Mert nem te vagy, ki itt fekszel és pihegsz.
Egyedül Isten tudja, hogy ezentúl mi lesz.
Egyszer talán elfeledlek, s új boldogság köszönt,
addig is lefekszem és elalszom itt a bánat combjai között.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.17. @ 12:19 :: Pogány Gábor Máté
