Seres László : Hit és alázat

Soha nem tépheti 
Széjjel az alázat 
Lángoló hitedet 
Ami hajt és lázad 
Míg lobogva tör fel 
Mint a gejzír hozzád 
S szétdőlt vetéseid 
Viharok ostorozzák 
Mert csak vele együtt 
Lehetsz olyan erős 
Mint a gének által 
Utódokban az ős 

S nem tépheti széjjel 
Lobogó hited sem 
Alázatod ott benn
Mélyen a szívedben 
Míg éltet s felüdít 
Mint a tiszta forrás 
Lehetsz kőszikla is
Pusztító hegyomlás 
Mit elérhet a földön 
Az ember félsiker 
Nem vele kezdődött 
Nem vele múlik el 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.03. @ 19:37 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.