Lángra lobbantottad a májusi éjt,
hiába mondta apád, anyád,
gyermek, ne játssz a tűzzel…
(…)
Esténként éhesen harapdálod
a tejszagú holdat, mintha
anyád mellén csüngnél.
Hol nem voltál, és most merre vagy?
ma is játszottál a tűzzel…
Gyönyörbe hajló kínnal nézted,
ahogy porrá égve tűnnek el a házak,
a vén mezők, kopár hegyek.
hiába mondta apád, anyád,
gyermek, ne játssz a tűzzel…
Színültig megtelik veled a sűrű levegő.
Vadzugokba zuhansz. Súlytalan.
Mint az idegen madarak.
Nehéz tollaid a sárba hullnak.
Szádon megszáradt, savanyú tej szaga.
Könnyű hangod
beleakad a fák tüskés ágaiba.
Éhes vagy. Anyátlan, apátlan árva.
hiába…
A hold visszaárad a virradat mély kútjába.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Szilágyi Hajni - Lumen
