Böröczki Mihály - Mityka : Gólyák

Nyomtatás

A piros, hosszú csőrüket csodálom,

s hogy által jönnek-mennek héthatáron,

meg bármi baja legyen a világnak,

ők költtől-holtig mindig párban járnak,

nagy tanulságul minden vándor-népnek,

hogy bárhol voltak, újra visszatérnek,

az embercsöppök jöttét fogtuk rájuk,

de utódlásra csak a négy tojás jut,

s a telt időben mindent megtesz érte

a nagy madár szerelme, fészke-félte,

de falu sírta-bánta az egészet,

ha üres maradt tavaszon a fészek,

mert ha a világ kelepléssel telt meg,

az óriási boldogságot jelzett,

de most, az őrült, pörgő változásban,

már alig-alig van, ami hibátlan,

csak mocsara nő körül a világnak,

de nem árulnak sehol gólyalábat,

nincs piros csőr, se igazított fészek,

és nem fogóznak egésszé a részek,

s már annak is csak Isten a tudója,

hogy honnan jött és hova tart a gólya.