Illusztráció: saját festmény
lennék szikrányira apadt könnycsepp
szemed savójának csillogó gyémántja
haragtól izzó pupilládon ragyogva
hangsúlyoznám íriszed változó színét
mikor derengő hajnalok félhomályában
magad alá vetülő árnyékodon megpihennél
ha kipréselnél hunyorogva lelked kapuján
legördülnék arcodon bőrödet simogatva
ajkadat cirógatva egybeforrnék mosolyoddal
megcsodálnám álladon elterülő nyugalmadat
tudom mint minden a világon ez is elmúlna
letörölnél vagy csak úgy lehullnék a porba
ha lehetséges volna és teljesülne e vágy
nem siettetnél engednél időzni néhány percet
hogy magamba szippanthassam illatodat
mézízeddel eltelve mielőtt a föld elnyelne
belém fojtva szertefoszlott életemet
múltam harmatjának ragyogásával
Legutóbbi módosítás: 2015.05.08. @ 08:31 :: Dezső Ilona Anna