Meghatározom magam reggelente,
adott időben és helyen létezem,
könnyű jelzőket húzok testemre
– mennyiségit és minőségit.
Alanya leszek a hétköznapoknak,
és dél körül már eldől,
hogy egyszerű vagy többszörösen
összetett mondattá válnak az órák.
Tárgyiasulnak a gondolatok,
egy-két főnév mellékessé lényegül,
elém áll a névutó,
belém köt néhány kötőszó,
s én igyekszem, hogy magam ne teljek indulattá.
Este már, mire az írásjel odakerül helyére,
a jövő idő múlttá lesz,
igéim nem cselekszenek tovább,
csak hagyom, hogy történjenek.
Reggel új nap, új állítmány vár.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.27. @ 19:40 :: Fehér Csaba