saját fotó
Önző lettem és csak magamnak írok,
lehet, hogy nevetek vagy éppen sírok.
Elrejtem arcomat, ne lássa senki
— csend és a magány —, itt rendnek kell lenni.
A belső béke mindennél többet ér,
feledni a rutint, hogy szemet szemért.
Csendesen nézni az őrültek táncát,
velük örülni, ha letépte láncát.
Mosoly az élet — rövidebb, mint hinnéd,
mire feleszmélsz, már vesztettél ismét.
Egy kézért könyörögsz, a kar is kevés…
Lassan belátod, az élet tévedés.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.10. @ 11:21 :: George Tumpeck
