Ha a kezemmel hátadon simítok,
ha lágy vizet áraszt a tavaszi szél,
ha szerelmes dalt fúj a rigó a fán,
ha mindenhol őszinte tiszta fény ég,
ha azt súgom a füledbe, hogy én, most
ha épp meghalnék, se bánnám,
mert itt vagy te, és itt vagyok én.
Ha zuhognak szép szavak, mint vízesés
a számból, hogy elöntsenek téged,
és csak téged épp.
Ha fejben lassan te már ott jársz,
hogy 3 gyerek, 6 szoba,
meg kötelező 4 kerék,
és hogy megszoknád szép lassan
azt is, hogy horkolok,
akkor bocs,
tényleg bocs, hogy bezavarok,
de
én,
én csak
én csak akarok,
én csak akarok egy jó nagyot.
Most köpnöd kell mi?
Nekem meg baszni, na ki az egészségesebb?
Az a baj a világgal, hogy az
egész szétesett,
ott szúrtátok el, mikor elhittétek,
hogy többek vagytok, mint beszélő lények,
sétáló, szaporodásra kondicionált gépek.
Vagy te még elhiszed, hogy teremtés,
meg mesterterv, ahol szereped szerint
formatervezett fogaskerékké lényegülsz a végén pont?
És mondd, tudod mitől vagy egyedi te,
a miryád egysejtű között?
Ha Istened van, útálkozhatott de nagyon,
hogy ily csúf planétát köpött.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:24 :: Adminguru
