Feltámad
Koosán Ildikó
ígéret is van, megannyi szózat
kerül a zsákba útravalónak,
s csábítása a messzi világnak,
ahol ma is bíztató a holnap;
dönteni kell, mindent latba vetve
aki megy, de maradni szeretne:
elkopott szó mára a „haza”
el innen, el, mindegy már hova;
feldúlt az otthon, dúlt a lélek is,
rohadt a szó, kétszínű lett,hamis,
lábbal tiporva jog és becsület,
káosz a bűnt új bűnre szüli meg;
hát el innen, el, addig, míg lehet
a lelkület sem bír el több sebet;
vagy maradni, mert erős a gyökér?
hisz anyatejjel szívta fel a vér
e föld meséjét, izét, illatát,
e nyelvben él az emlék is tovább,
e földben nyugszik ismerős, rokon,
s hinni,” nem középiskolás fokon”:
erős a nemzet, duzzad a remény,
lehet jövő még, bármilyen szerény
a megmaradás illúziója…
hátizsákot a sarokba dobva
kiválogatni most a legjavát
akik hazának hiszik e házát,
velük indulni utat keresve
árkon- bokron át, fel, fel a hegyre,
ellátni, s átlátni századok szaván:
feltámad e nép, túl a Golgotán!
Szombathely, 2015. május 25.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.25. @ 10:23 :: Koosán Ildikó
