Neuronfáim ritkás ágain,
a sorsom sérült bimbót bontogat.
Agyam mocsaras, sötét tájain,
belül rekedt egy rémült gondolat.
Talán már velem henceg a halál?
Bőszen borzolja éji álmomat.
Rettenet kísért, pont szíven talál,
vagy még várhat e kínos kárhozat?
Agyam égboltja szürke kupola,
csendben rám terül. Gondolat zenél,
akár egy apró arany fuvola,
amely boldogabb jövőről mesél.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.21. @ 20:00 :: Nagygyörgy Erzsébet
