Szél süvölt vad ordításban, ereket bősz harag pattint,
nagyivók közt villongás van, falra hányt a szó s az abszint…
Korcsmákban időt ki szalajt? Summások nyújtják az estét,
zsivány tetőz asztal-zsivajt, kibic-trükkjét hogy kilesték.
Szájzugban csepp fogpiszkáló rejtjelt ad, ha magas a tét,
nyerhet ma mind, ki favágó: duplázni a semmicske bért!
Sorslapot húz gazdag, szegény. Halomban csillog a zseton.
Csend izzik –, szerencse s remény parazsát szívja a breton.
Légy zizzen posztókalapra, párától lázas a zwikker,
van, ki ujjpercét harapja, másnak passz vagy dáma: pikk kell.
Fedezet nélkül ad bankot, szivart gyújt az új pénzváltó,
hogy bújtasson lárvaarcot – esélye cinkelt, a káró.
Terítése póker… S bezzeg, kibukik a hamis kártya,
eggyé válik Vég s a Kezdet: balta áll szemöldökfába!
Zenészé a hátsó ablak, vonókat ment a józanész,
s bődül, kit orvul „becsaptak”, vasökle a szívtől nehéz!
Füst oszlik, fel szemhéj szakad, csitulnak a vasütlegek.
Hold mögött a Kaszás halad lassítván a tűnt éjfelet.
…Hajnalt vár a deres szántás, rögre károgás telepszik,
kapufélt ölel a hányás, gőzében kilincs melegszik.
Gördül a nap – szürke restség –, tört tükrén jég, horpadt tócsa,
s tántorgó, öles részegség roskad lámpás otthonokra.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.02. @ 13:29 :: Pásztor Attila - Atyla
