A fiú élete csaknem úgy folytatódott, mint ahol két éve abbahagyta: albérletkeresés, beköltözés, kutyarejtegetés, rajtakapás, majd kitelepítés. Előfordult, amikor hetekig nem tudtak róla. Nem érték el sem levélben, sem telefonon, sem a barátai által.
Az Anya nem bírta tovább ezt a bizonytalanságot. Előkereste a legutóbbi lakáscímet.
A férjének semmit nem szólt. Biztos volt benne, ha elmondja a tervét, akkor visszatartja. Telefonált az irodába, hogy kér egy nap szabadságot. Felvette a legmelegebb kabátját, de előbb előszedte a kisbőröndöt, és becsomagolta az összes ételt, amit a hűtőben talált. Rohant a vasútállomásra.
Pesten óriási orkán tombolt. Kitépte kezéből az ernyőt. A szél arcába dobta a függönyszerűen hulló, sűrű havat. Szemüvegére rátapadtak a hópihék. Alig látott valamit, s azt sem tudta merre induljon. Állandóan kérdezősködött. Először metróra, azután buszra s villamosra szállt.
A járókelők segítségével eljutott arra a lakótelepre, amelyet keresett. Többször körbejárta az épületeket mire megtalálta a házszámot. A betontömbök között rábukkant az omladozó házra. Idáig úgy közlekedett, mintha műanyagból volna, vagy mint egy robot, aki eltökélten közeledik a kitűzött cél felé. Csak most érezte, milyen gyorsan ver a szíve. Mélyeket lélegzett, s kissé lecsillapult. Ráhelyezte az ujját a csengőre. Újra és újra megnyomta a gombot. Végül olyan hosszan, annyira erősen, hogy megunta egy földszinti lakó, s kiállt a kapuba. Az Anya elmondta, mi járatban van. Amint megemlítette a kutyát, a férfi azonnal tudta, kit keres. Beengedte.
A sötét lépcsőházban szemetes kannák és a koszos lábtörlők sorakoztak. Az ajtó előtt letette a csomagot. A szobából zene szűrődött ki. Mivel nem érte el a kopogtatót, dörömbölni kezdett.
Rátapasztotta a fülét az ajtóra. „Ez ugatás lehet!” – gyanította. Szólongatni kezdte a kutyát:
– Brútusz! Brútusz! – kiabálta egyre hangosabban.
Végre megmozdult a kilincs. A kutya hozzászaladt, aztán a fia is megjelent. Álomittasan nyitott ajtót.
– Hoztam egy kis kaját! – mondta megkönnyebbülve s már mosolyogva az Anya.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.03. @ 10:48 :: Péter Erika
