Anyám, s nagyanyám teste virággá lettek
Isten csillagokkal megvilágított kertjében.
Felhők fölé zarándokolt lelküknek fényét,
apró mécsesek melegében érzem,
amikor esténként a szobámban égnek,
bennem ott ringatózik egy ének.
A hang, melyet gyermekként hallgattam, ma is átölel.
Néha magamon érzem a vigyázó tekintetet,
ilyenkor szelídebbé válnak a roskatag reggelek.
Harminc valahány éve, ráncos kezével, a teremtő… megsimogatott.
Anyává lettem, kétszer is. Azóta felértékelődtek a nappalok.
Angyallelkük lett az éveknek, virágszívűvé váltak az évszakok,
Ölébe fogadott az élet. Szempillám mögött,
aranyszegélyes emlékek… utamon kísérnek…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:02 :: Ruder Jana
