Anyám emlékét idézem,
csak csend van bennem.
Elgondolom hogy lett volna,
ami nem volt soha…
Napok, fénnyel ragyogók,
mennyi május múlt azóta.
Emléked őrzöm, minden
hiába, ha visszamehetnék
oda… könnyem pereg,
mondják, arra út nem vezet.
Pedig tudom, a búcsú
nem örökre szólt, hisz:
“kell ott fenn egy ország”
…
Lassan nyithatod kapuját.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.02. @ 11:40 :: Sonkoly Éva