Néha még megkeres a gyötrő álom:
zuhatag szélén magamban állok,
kéklő messzeség hegyormait látom,
de mélybe hívnak fehér kristályok.
Titkot rejt a távol, oda kell jutnom –
küldenek üressé lett tegnapok:
értelmét a létnek csak ott találom,
s megélni majdan azt, erőt kapok.
Vágy és akarat küzdenek bennem,
az egyik úton végig kell mennem,
segítség nélkül, bármily meredek;
mert mindkét útnak titok a vége,
nekem kell járnom, indulok végre.
Egyet lépek, s vizesen ébredek.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.19. @ 09:00 :: Szepesi Zsuzsanna
