1. Láthatunk egy más világot?
Ha az ember látott már egy fordított világot, mint Aotearoa-Új-Zéland, akkor igencsak kíváncsivá válik egy szintén nagyon különböző kultúra iránt, mint például az iszlám világ. Sztereotípia akad elég a muzulmánokkal kapcsolatban, a sajtó is megteszi a magáét, s akadt is egykét olyan esemény a közelmúlt történelmében, ami előítéleteinket kialakítsa/megalapozza. De mi igaz mindezekből? Milyen a muzulmán világ hétköznapja, milyenek ott a hétköznapi emberek? Hiszen a sajtó főszereplőiből nem lehet általánosítani.
Természetesen a turista nem lát bele az ottani világ hétköznapjaiba. Ő egy üvegpalotából szemléli a meglátogatott országot, hiszen célpontjai (pl. múzeumok) rendszerint egy kirakatot mutatnak, egy kozmetikázott világot, amelyben minden nemzet hős, és mindig az igaz oldalon küzd. A történelem nem valódi tudomány, hiszen mindig az erősek írják, és nem több nemzeti vagy más jellegű mítoszok összességénél. Tehát szubjektív… Aki nem hisz nekem, olvassa el bármely háború vagy forradalom történetét mindkét oldal (akadémikus!) történészei beszámolójaként.
A másik ok az, hogy a turista nem éli a helyi átlagember mindennapjait. Nem mindegy egy hotelben élni és vendéglőben étkezni, vagy megküzdeni a megélhetésért. A vendégfogadás egyetemes törvénye szerint a turistát más bánásmód illeti meg. Ne menjünk messze, a rendőr is másként állít meg egy autót, ha idegen a rendszáma. Az ottaniak családi életébe pedig végképp nem fog belelátni.
Ennek tudatában szakítottuk meg Aotearoa-Új-Zélandból hazafelé tartó utunkat Abu Dhabiban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, ahol amúgy is repülőt kellett váltanunk.
Egy kis földrajz
Az Egyesült Arab Emírségek területe 75150 Km2 (Magyarország területének négyötöde). Stratégiai helyen terül el, az Arab félszigeten, annak délkeleti csücskében, a Perzsa öböl bejáratánál. Kijárata van a Perzsa-öbölre és az Ománi-öbölre is. A Kissé furcsa elhelyezkedése miatt a Hormuzi szoros nyugati oldalán de a Perzsa öböl délkeleti csücskében van. Érdekességként a Hormuzi-szoros nem az EAE része, hanem Ománhoz tartozik, bár az „anyaországgal” csak tengeren van kapcsolata. A Hormuzi szoros másik (keleti) oldala Iránhoz tartozik.
Két szárazföldi szomszédja van: Szaud-Arábia és Omán. Az ország területének legnagyobb része sivatag, amelyet egy-két oázis (a legnagyobb Al-Ain) vés a Hajjar-hegyek tesznek némileg változatosabbá. EAE szövetségi állam, mely hét emírségből áll: Abu-Dhabi, Umm-el-Kaivein, El-Fudzseira, Rász el-Haima, Sardzsah, Dubaj és Adzsmán. A legnagyobb ezek közül Abu Dhabi, amely egyedül az ország területének több mint háromnegyedét képezi, itt van az ország fővárosa is, amelynek neve szintén Abu Dhabi. Magyar forrásmunkákban Abu Dzabinak írják. Az országban az arab írásmód a hivatalos, ezt hangzás után szokás „átmagyarosítani” latin betűkkel, ám nemcsak az angolok írják Abu Dhabinak, én sem hallottam soha a Dz-vel ejteni a nevét. A főváros az ország második legnagyobb városa, szinte egymillió lakosa van. Dubaj, az ország gazdasági központja nagyobb, itt székel a kormány is. (2100000 lakosa van). A kulturális központ egy harmadik emírségben (és városban) székel, melynek neve Sardzsah.
Amikor leszálltunk a reptéren, már várt minket az első meglepetés. Felkészülve a csadort, illetve abayát és hidzsábot viselő nők, valamint a szobot és ikállal rögzített kafijját viselő férfiak látványára, meglepődtünk, hogy ilyent szinte nem látunk. Hidzsábot igen, de a hotelig tartó úton egyet sem. A következő napokban már igen, főleg a mallokban, de az ottaniak döntő többsége nem hord ilyesmit. A hidzsábos nők nagy részéről is lerítt, feltehetően indiaiak, vagy pakisztániak. A hotelben a recepciós hölgy nyakában kereszt virított. Athenának hívták, ami arra utalt, feltehetően görög. Ám neki sem látszott ki a haja.
Az országnak a 2013-as felmérés szerint kilenc és fél millió lakosa van. A népsűrűség nagyjából Magyarországéval azonos. Ám ne feledjük, hogy az ország nagy része sivatag… Összehasonlításként 2009-ben nyolcmillió kétszázezer lakosa volt az országnak, vagyis négy év alatt egymillió háromszázezerrel (15%-al) gyarapodott. 1975-ben csak ötszázötvenhét ezren éltek itt, ami a mainak csak 6%-a!
Ami a lakosság összetételét illeti, a kilenc és fél millióból csak egymillió-négyszázezer állampolgár, a többi vendégmunkás. Az itt lakóknak kevesebb mint 10%-a arab, több mint felük indiai és pakisztáni.
A mohamedanizmus az ország hivatalos vallása. Az itt lakók döntő többsége (76%) muszlim (még a vendégmunkások is), 9% keresztény, 15% egyéb vallású, többségében hindu. Ennek ellenére van itt keresztény és hindu templom, valamint buddhista sztupa is. (Országszerte harmincegy nem mohamedán templom található).
Az országnak egyetlen hivatalos nyelve van, az arab. Ám az angol itt egy fajta lingua franca. A sokszínű lakosság angolul érintkezik egymással. Egy pakisztáni taxisofőr vallotta be:
— Amikor ide kerültem, sem angolul, sem arabul nem tudtam, de angolul hamarabb megtanultam.
Abu Dhabiban szinte minden ki van írva angolul is. Sok itt a turista, s e nyelven a legtöbben tudnak. Ez nagyon megkönnyíti a(z európai) turisták életét.
Egy kis történelem
Az ország stratégiai helyen található (a Perzsa-öböl bejáratát őrzi), nem meglepő tehát, ha már a legősibb idők óta laktak itt emberek (az első (ős)emberi leletek százharmincezer évesek) másrészt, és elég viharos volt a történelme. Időszámításunk előtt háromezer körül jelentek meg az első emberi kultúrák. Ötezer éve már rezet bányásztak itt a Hajjar-hegyekben. Az archeológiai leletek arra utalnak, hogy az itt lakók szoros kapcsolatban álltak Mezopotámiával.
A második században a Hajjar-hegyek nyugati felét Azdite Qahtani (Yamani) és Quda’ah törzsek foglalják el, míg a keleti (Omán öbölre néző) partot az iráni szaszanida birodalom uralja. Ez így marad 622-ig, Mohamed próféta Mekkából Medinába való meneküléséig, a Hijrah-ig. Az iszlám kezdetét ettől a pillanattól számítják. 630-ban Mohamed prófétának sikerül több ománi vezetőt iszlámra térítenie, majd sikeres felkelést szerveznek a szaszanidák népszerűtlen uralma ellen. Ám a muszlim vezetők se bizonyultak túl népszerűnek, mert Mohamed halála után 632-ben felkelés tör ki ellenük. Ám 634-ben a medinai Abu Bakr kalifa újrahódítja a területet. E csatákat a Ribb háborúk néven ismeri a történelem. Egyedül a dibbai csatában tízezer ember veszti életét.
Legyőzik a szaszanidákat is, uralmuk alá vonva Perzsiát, és elterjesztik ott is az iszlámot. Elindul az iszlám expanzió. Rashidun kalifa majd az Ummayyad dinasztia alatt Spanyolországtól egész Indiáig terjedő birodalmat (kalifátust) alakítottak ki. Az Umayyadok hatalmát az Abasszida dinasztia döntötte meg. E korban éli a muszlim világ az aranykorát. A keresztények sötét középkorában a muzulmán világ a tudományok, a filozófia, az orvostudomány és a nevelés intellektuális központja volt. Történt ez annak ellenére, hogy a mongolok 1190-ben legyőzték őket, és az akkori kalifát is megölték. Az Abasszida dinasztia uralma a XVI. század elejéig tartott.
1507-ben a portugálok Albuquerque vezetésével elfoglalták a keleti partokat. 1513-ban az ország egy része az Oszmán birodalom hatalma alá került, s ott is maradt 1918-ig.
A XVII-XIX. században az angolok a Perzsa öböl déli részét Kalózpart néven emlegették, mert az Indiába vezető útvonalon Al Quasimi kalózai állandóan fosztogatták az angol zászló alatt közlekedő hajókat. Megelégelve a rablásokat, 1819-ben hadjáratot indítottak Rász el-Haima (Ras al Khaimah), a kalózok főhadiszállása ellen. Hogy véget vessenek a támadásoknak, a győztes angolok angol protektorástust ajánlottak kilenc emírségnek. Felvállalták a térség katonai védelmét, ha az angol hajók békében közlekedhetnek az öböl környékén. A brit protektorátus 1971-ig tartott. Ebben az időszakban az emírségek fő jövedelmi forrása a gyöngyhalászat volt. Ám 1920-ban egy japán, Mikimoto Kokichi feltalálta a mesterséges gyöngy előállításának technológiáját, amely gazdaságilag megrázta az országot. 1958-ban viszont kőolajat találtak, amely iránt elsősorban az amerikaiak érdeklődtek.
1971-ben az angolok arra a következtetésre jutottak, hogy nem tudják vállalni többé az emírségek védelmét, és kijelentették, december elsejétől kivonulnak, felbontják a szerződést. Bár az emírségek felajánlották, hogy állják a hadi költségeket, az angol Parlament mégis a kivonulás mellett döntött. 1971. december elsejéig, az ultimátum lejártáig két emírség: Katar és a Bahrein kikiáltotta függetlenségét, míg a többi hét az ultimátum lejártáig nem tudott megegyezni egy közös alkotmányon.
Végül Abu Dhabi és Dubai emírjei úgy döntöttek, hogy szövetségre lépnek, majd felajánlják a többieknek a csatlakozás lehetőségét. A szerződést 1971. december másodikán írták alá, ez az ország alakuló okmánya, a nap pedig az EAE nemzeti ünnepe. Az év végéig még négy emirátus csatlakozott a szövetséghez, a hetedik, Rász-el-Haima csak 1972-ben. Zayed bin Sultan al Nahyan lett az első elnök, a kormányfő pedig Dubai emírje, Mohammed bin Rashid Al Makhtoum. Bár „demokratikusan” választják őket, ez hagyomány azóta is megmaradt. Az alapítót fia követte az elnöki székben, Kalifa bin Zayed Al Nahyan. A demokrácia odáig nem terjed, hogy a nőknek is szavazati joga legyen.
Az ország államformája: föderatív abszolút választói monarchia. Az országfő neve Elnök. A pénzneme a Dirham (1Dhm = 1,1 lej= 75 Ft). Fő jövedelmi forrása a kőolaj, de nagy erőfeszítéseket tesznek a kőolajfüggőség megszüntetésére. A befektetések következményeként az EAE a Föld egyik legdinamikusabban fejlődő államává vált. Abu Dhabi 1971-ben (amint egyik múzeumban, egy korabeli fényképen látható), egy poros gyöngyhalászfalucska látványát mutatta. Ma egy felhőkarcolókból álló metropolisz. Dubajban van a világ legmagasabb épülete, a 827 méter magas Burj-al-Kalifa.
1971, a megalakulás éve óta az ország jövedelme 231-szeresére növekedett. 2009-ben az olajexport ebből még 85%-ot tett ki, 2011-ben már csak 77%-ot. A diverzifikálásban Dubaj jár elől, ott az olajexport csak 25%-át képezi a jövedelemnek.
Al Ain már a hetedik században a térség fontos kereskedelmi központjává vált, később Dubaj túlnőtte. Az egykor halászatból és állattenyésztésből élő államnak az olajexport után az egyik legfontosabb jövedelmi forrása a turizmus. Dubaj 2013-ban a világ ötödik leglátogatottabb városa volt. Itt van például a Közel-kelet legnagyobb mallja. A térségben itt a legfejlettebb az infrastruktúra.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.05. @ 10:20 :: Vandra Attila
