Az érted küzdés meghalt már bennem,
mikor tétován
kifogytam karodból,
és átolvadtam
szemed tűzfényén.
Ajtónyitásban rekedt érintés
kér menedéket,
nem tartanak már
a szűz ölelések .
Meddő a veled maradás,
az ág is ugyanúgy reccsen.
Nem változik az ébredés sem.
Csak az imára kész
sóhajok mások.