A türelemnek többnyire híja van.
(Sietsz inkább, semhogy sorod kivárnád.)
Aki gyakorolja, nagyjából olyan,
mint egy madár, mely csukva tartja szárnyát,
bár éppenséggel elröpülni készül —
tekintete már rég a levegőben
hasít, amikor kiterjeszti végül.
Te meg fordítva, szinte eszelősen
ragaszkodnál – röptödben is – a földhöz:
égbolt helyett csak a hajszolt célt látod.
Csoda-e hát, ha hiába erőlködsz?
El sem startoltál, máris le kell szállnod.