Gyönyörű gyomnövény, mesét ragyog a kékje,
mintha a búzaföld pötty lángjaitól égne,
mintha kék levegőt lehelne a kalászra,
és boldogan ragyog, ha rá hajol a sárga.
Lágy-ibolyaszinű fogacskás bóbitája,
egy óriás ecset álmodja így a szárra,
mint megbánás színe, úgy lóg bele a tájba,
s a tábla szélire kicsalja a barázda.
Nyár van, vén Nap ragyog, az Isten éppen hallgat,
s míg földbe ülteti a testtelen nyugalmat,
a világ álmodik, de izzik, mintha fájna,
s nagy, kék vászon hasal a pihegő világra.
Legutóbbi módosítás: 2015.06.14. @ 08:11 :: Böröczki Mihály - Mityka
