Szép június van, tíz órára jár,
s évente eggyel kevesebb a nyár
a szűkölt idő már most is liheg,
a rá haragvást nem is érti meg.
Csak telik-múlik. Nincs egy pillanat,
mi terjedelménél tovább marad,
a rám szabottról semmit sem tudok,
csak óvatosan hozzá lapulok.
Nincs róla jel. A bámész bokrokon,
egy becikkanó madárárny oson,
kis semmiség, de mégis hagy jelet,
a fütty befut egy tucat levelet.
A világ szusszan. Rendületlenül
vesz levegőt a messzi messze űr.
És ölnek most is. Céllal. Céltalan.
Tulajdonképpen áldott béke van.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Böröczki Mihály - Mityka
