A fagereblye, s a könnyű favilla,
a szénagyűjtést álló nap is bírta,
a kasza elébb vékony dalba kezdett,
s a rét magától sorjázta a rendet,
a derék ringva mérte ki a hosszát,
a Nap meg tette ezeréves dolgát,
a fű fölülről rőt barnára száradt,
és zöld lepedőn hasaltak a szálak,
alig ügyelve, mégis észrevétlen
sütkéreztek a verőfény ölében,
s a három ágú, óvatos favilla,
a terítéket újra sorba írta,
s a hosszúkás, langy-zöldes cérna testek,
a perzselős nyár tág szemébe lestek,
majd jött a ritkás fogú fagereblye,
sok zörrent szálat huzigálva egybe,
a test ügyelt, hogy vak iramát győzze,
s a barna por csípődve ült a bőrre,
s a fésülősre púpolt szénaboglya,
ott ült a nyárban, barnulón napozva.
Legutóbbi módosítás: 2015.06.25. @ 06:34 :: Böröczki Mihály - Mityka