Itália
Koosán Ildikó
Olasz hont is Isten teremtette
egyszer, mikor játszani volt kedve,
csizmaformán nyeste ki a földjét,
gömbalakból elhagyta a görbét;
tengert kívánt és szigetvilágot,
hegyet aztán, épp amire vágyott
tűzokádót, még ha nem is sárkányt,
szerette az extravagáns látványt;
s határozott, tél ne sújtson itten,
tehette, mert ő volt az Úristen,
öröktermő citromot, narancsfát
gondolt el, és jól végezte dolgát,
ligeteket, ahol járhat, kelhet,
édent gondolt, nem jelentett terhet
gránátalma, olajfa, s mi más még,
színesedett a fenséges játék;
végül aztán egyszer arra ébredt,
játszótársra bízza az egészet,
idejét túl leköti a rendszer,
legyen hát e játszótárs az ember;
homo ludens, aki rendbe tartja,
legyen vidám, dalos-kedvű fajta
aki lelkes, szereti a szépet…
megkedvelte hamar ezt a népet;
Szép e föld és díszes, mint az oltár,
rabul ejti, aki egyszer itt jár
nyár, verőfény, jókedv és a tenger…
viszontlátni igyekszik az ember.
2015. június 29
Legutóbbi módosítás: 2015.06.29. @ 11:25 :: Koosán Ildikó
