Marthi Anna : Holdfoglalkozás

2015.06.16. Marthi Anna Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Rólad zúgnak az erdő fái is.

Rátermetten és hirtelen fogalmazod meg

várakozásaim. Beleszédül mérhetetlen lelkedbe fejem,

mégis magam benned bátran meglelem.

Szótlan óráimban arról ábrándozom,

hogyan hajolsz felém egyszer,

kitaposott, végtelenből visszatérő utakon.

Olyankor arcodon meglátom milyen,

felébresztve pokolból a menny.

Kezedbe terhemet adni nem tudom,

megelőzöl, és előbb tudod meg minden bánatom.

Tartósan felfénylő testeden világossá lesz,

miért nincs tökéletesebb,

mint Isten által megformált

lényeged.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.06.16. @ 04:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak