Seres László : Oldozz fel

Nyomtatás

Hallgatok, hogy megérts, szavam elakad,
nem suttogok többé, nem is kiáltok. 
Számomra már csak egyetlen út marad, 
ércharang zúgásaként hullni térdre 
villámlások közt lábad elé, hogy szólj, 
vitázz, s megváltom érted a világot, 
örökös kárhozatra elítélve. 

Őrjöngök lázadozva harag nélkül. 
Megbénít e fájó méltánytalanság. 
Szívem nyugtalan, magával se békül, 
mintha nem is vélt bűnöktől menteném, 
hogy méltó legyek a kínhalálra is. 
Makacskodásod hiábavalóság,
virágjaimra visszatűzött levél.

Vezeklek. Lelkemnek te vagy a gyógyszer. 
Oldozz fel, -magunkért- gyónni szeretnék. 
Az áfium ma a kimondott szó lesz, 
az elhallgatás penitenciája. 
Jusson poklok tüze osztályrészemül, 
-,ha érted mindenem elveszejthetném –
hogy tisztának láss, a szívem se fájna…