A hajnal vörösen tört fel az égre. Kormi boldogan nyávogott, hogy magára vonja a figyelmet. Pár perc múlva Dorka jött érte és bevitte a cicát a házba. Korminak azonban kedve támadt visszamenni a kertbe, de kisgazdája először nem tartotta ezt jó ötletnek. Végül mégis kivitte. A cica boldogan vágott neki a kertnek. Ahogy bejárta a zöld területet, megpillantott egy fehér foltot, és azon kezdett tanakodni, mit tegyen, megtámadja, vagy inkább megnézze, mi az. Végül a békés megoldást választotta és elindult a szőrgombóc felé. Nagy meglepetésére az a pacafolt egy cicalány volt, aki keservesen sírt az almafa hűs árnyékában. Kormi odament hozzá és megkérdezte:
– Miért sírsz, Te szép cicalány?
– Azért sírok, mert a gazdám azt mondta, ha napnyugtáig nem házasodom meg, akkor kidob a házából, és többé nem láthatom az anyukámat.
– Ne sírj, te cica, én szívesen leszek a férjed! Előbb azonban áruld el nekem, ki vagy, mert a gazdám mindig arra tanított, hogy soha ne barátkozzak idegen kutyákkal és macskákkal – mondta Kormi.
– Rendben, elmondhatom neked, de ígérd meg, ha a férjem leszel, akkor a gazdámmal szépen bánsz, mert ellenkező esetben, mindkettőnket kipenderít.
– Ígérem, becsületszavamat adom neked! – felelte a leendő vőlegény.
– Az anyámat Fekete Cirmosnak, apámat Villám Harcosnak, engem pedig Felhőnek kereszteltek el. Téged hogy hívnak?
– Karmos Kormos a becsületes nevem, de hívj csak Korminak.
Végül Felhő boldogan kiáltotta:
– Akkor, én a tied, te az enyém, ásó, kapa és a nagyharang válasszon el minket!
A cicalány boldogan ugrott az újdonsült vőlegénye nyakába, és elvezette őt a házukba, hogy megtartsák a lakodalmat. Küldöttek Kormi gazdáiért, küldöttek Felhő apjáért. Küldöttek ide, küldöttek oda, még a hetedik falu határán túl élő rokonokhoz is, hogy együtt ünnepeljen velük az egész macskanemzetség. Még aznap megtartották Kormi és Felhő lakodalmát.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Smider Dorka Életke
