Smider Dorka Életke : Kormi és a pandúrok – 5.

5. A három pandúr

 

 

A nap éppen csak felkelt, de a barlangot már annyira betöltötte a fény, mintha délután dereka lenne. Kormi meg is ijedt, ha máskor is ennyire elalszik, akkor nem fog időben odaérni, hogy megmenthesse gyermekeit és Felhőt a gonosz mancsai közül. Amint így siránkozott, egyszer csak eléje toppant három macska, akik úgy néztek ki, mint Csizmás Kandúr a filmből.

Csizmás Kandúrt minden macska ismerte hisz törvénybe foglalták, hogy mire a kiscicák elérik az első hetüket, akkorra már úgy kell ismerniük ezt a hírességet, mint a tenyerüket.

Most ott állt előtte a három macska, és nem tudta merje-e megszólítani őket, mert az is lehet, hogy megölik vagy kihajítják a barlangból. Végül erőt vett magán:

– Kik vagytok? Ti éltek ebben a barlangban?

– Mi vagyunk a pandúr macskák, egyszerű falusi jószágok, akik attól a kutyától, attól a kegyetlen gyilkostól, akit Oposnak hívnak, akarjuk cicuskáinkat elhozni – mondta a legszebb pandúr. – Tegnap érkeztünk ide, az út fáradalmait pihenjük ki ebben a barlangban.Erőt gyűjtöttünk, terveket szövögettünk, nem ronthatunk ész nélkül a kutyáknak.

– Akkor ugyanabban a cipőben járunk, mert én is a feleségemet és a kicsinyeimet szeretném tőle megmenteni. A közelgő vihar elől menekültem be ide.

– Rendben. Mi lenne, Zsivány, ha velünk jönne ez a fiú is?

– Hiszen látszik rajta, hogy nagyon belevaló olyan, mint mi – mondta a másik pandúr.

– Igazad van, Betyár. Mutatkozzunk be neki! Az én nevem Merész Zsivány, mellettem ez a kis vézna Merész Betyár, ez az izmos pedig Merész Bandita. Mi vagyunk a pandúr testvérek. És téged hogy hívnak?

– Én Karmos Kormos vagyok, a bátor Karmos Vezér fia.

– A híres Karmos család leszármazottja – mormolta Zsivány Banditának – nem ismerted véletlenül Karmos Botondot?

– Dehogynem, a nagypapám volt.

– Nahát, a mi szüleink sokat meséltek a hőstetteiről.

Tanakodásuk közben elrepült az idő, s úgy gondolták, ideje indulni.Gyorsan megreggeliztek, eloltották a tüzet és felkerekedtek.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Smider Dorka Életke
Szerző Smider Dorka Életke 0 Írás
Iványiné Jeles Tünde vagyok, a Debreceni Gönczy Pál Általános Iskolában tanítok, jelenleg negyedik osztályban.Örömmel mutatom be Önöknek tanítványomat, Smider Dorka Életkét. Dorka még csak 10 éves, de kimagasló tanulmányi és közösségi munkájával, versenyeredményeivel, példamutató magatartásával és szorgalmával gönczys diákhoz méltón öregbíti iskolánk hírnevét. Érdeklődése széleskörű, de igazán magyar nyelv és irodalom tantárgyakban bontakozott ki a tehetsége, melyet versenyeredményei is alátámasztanak. Szabadidejében szívesen írogat.Alkotásai között szerepel vers, mese és novella is (utóbbinak a második része előkészületben van). Versével tavaly 1. helyezést ért el a Petőfi Sándor Általános Iskola megyei versíró versenyén. Imádja az állatokat, így kis kedvenceit ismerhetjük meg műveiben, színes fantáziájának megnyilvánulásán keresztül.Munkáit örömmel javítottam, közben biztattam, hogy ezen a megkezdett úton haladjon tovább. Határozott elképzelése van a jövőjét illetően, hisz minden vágya, hogy állatorvos legyen. Kedvenc sportága a kézilabda, melyet jövőre folytatni szeretne. Minden megmérettetés során kitartásáról, akaraterejéről tesz tanúbizonyságot.Mindenkivel szemben kedves, tisztelettudó, társai is felnéznek rá. Szerencsésnek érzem magam, hogy első osztálytól kezdve tanúja lehettem személyisége és tehetsége fejlődésének, segíthettem munkái, tanulmányai során. Az iskolánk is nagy hangsúlyt fektet az oktató, nevelő munka mellett a tehetséges gyermekek felkarolására, melyhez intézményvezető asszonytól, Agárdiné Burger Angélától maximális támogatást kapunk. Ezúton mondok köszönetet Főszerkesztő Úrnak, Pápay Arankának, Bereczki Gizellának, az egész szerkesztőségnek, hogy lehetőséget adnak Dorka "írói vénájának" kibontakozásához. Gratulálok minden kedves alkotónak és sok örömteli percet kívánok munkájukhoz! Üdvözlettel: Iványiné Jeles Tünde tanító néni