A nap már a fák fölött járt és a négy macska megérezte, hogy itt az ebéd ideje. Ettek volna szegények, de nem volt mit. Akkor Kormi felszólalt:
– Szerintem próbáljunk meg vadászni!
– Rendben van, vadásszunk, de mivel? Ki tudja, milyen veszett, vagy fertőzött állatok vannak itt, a fogainkra mégsem hagyatkozhatunk! – aggodalmaskodott Betyár.
– Miért hívunk téged Betyárnak? Még életedben nem raboltál ki senkit, és folyton aggályoskodsz! – kiáltotta Zsivány.
– Nézzétek, fiúk, ott egy nagy hegy, ha jól emlékszem, az a Gyűrűs-hegység. Már közel járunk! – kiáltott fel Bandita.
A macskák olyan gyorsan kezdtek futni a hegység felé, hogy nem vették észre, mekkora lyuk tátong előttük. Kormi volt az első, aki megállt, de ennek ellenére majdnem beleestek a szakadékba. A négy macska annyira megijedt, hogy egy darabig nem szólt senki semmit. Végül Zsivány törte meg a csendet:
– Na, most mihez kezdjünk?
– Nézzétek, ott egy kidőlt fa! Hozzuk ide, és talán át tudunk rajta menni a túloldalra! – mondta Kormi.
Így is tettek és pár perc múlva újra loholtak a hegység felé. Amint a hegy lába elé értek, megpillantottak egy összekuporodott öregembert, aki egy órának mormolt valamit. Ennek a különleges ketyegőnek a számlapján nem voltak számok, hanem a máshol folyó eseményeket mutatta.
– Jó napot, öregapám, mit tetszik csinálni? – kérdezte Kormi.
– Én bizony nézem, mi történik Opos udvarában. Éppen négy szép cicust akar elpusztítani. Ott van még két cicus, éppen a lábát tisztogatják. Egy pedig legyezi őt.
– Kérem, milyenek azok a cicusok?– érdeklődött Kormi.
– Akiket el akar pusztítani, azok között van egy nagy fehér meg egy kicsi fehér, egy fekete és egy szürke cica.
– Felhő, Havas, Alkonyat, Szürkület! – kiáltotta Kormi.
– Aki Opost legyezi, annak a cirmosnak egy medál lóg a nyakában.
– Cirmikém, drága Cirmikém – üvöltötte Zsivány –, jaj, kicsikém, tarts ki még egy kicsit!
– Az egyik, amelyik Opos lábát tisztogatja, foltos és látszik rajta, hogy mindjárt összeesik – folytatta tovább az öregember.
– Fenyves, édes kiscicám! – üvöltötte Bandita.
– A másik kis gyámoltalan, barna és szégyellős.
– Jaj, Cicus, én drága Cicusom! – harsogta Betyár.
A négy macska majdnem fellökte az öregembert, annyira szerették volna látni szeretteiket.
– Eléééég! – ordította az órás ember. – Látom, meg akarjátok menteni őket, de ha agyontapostok engem, nem tudlak útba igazítani benneteket. Menjetek fel a hegyre, és ott találjátok az én nagyapámat, az majd ad nektek valamit, amivel meg tudjátok menteni a többieket!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Smider Dorka Életke
