Székelyvajai János : Hupók és a nyolcágú ostor

Nyomtatás

Egyik reggel nem ment haza délre,      
de még később sem, nagyon várták ebédre
a szomszédok lesték, s azok között én is,
Kíváncsiak lettek, s mi tagadás, én is,
hol kószál a főhős estétől másnap estélig?
Mert ugyi éjszakás volt az ipse, vártak másnap délig,
csak a hír érkezett: ne várják, lecsukták, – Isten! –
hogy a mesélő hangot esment megüssem
a róla való édes-keserves éneklésre
szép gyermekkorom egyik bús emlékére…
-segíts! Hupók, a lompos kisember senki, 
nagy fizetésemelést akart kieszközölni
magának, mert ki másnak, ember,
s gondolta, minden napra egy kis kender-
vászon, bútorszövet s talán egyéb
kis ajándék elférne az inge alatt még,
s a kiálló bordáira felcsavarta hát
ezek valamelyikét, s ekképp célozá meg gyára kapuját,
de bizony lebukott ez egyszer.
Volt káröröm mulatott minden ember.

Csak Unkupacsirta lógatta búsan az orrát,
unottan, vánszorogva húzta maga után nyolcágú ostorát,
most nem rittyentett vele,
nem volt hozzá kedve.
Pedig tudott ő ám olyat csattintani,
hogy az ablakszemek attól szoktak remegni,
mint Hupók, a nyirkos, sötét börtönben, 
amikor vallatni vitték az elvtársak bilincsben:
– Megloptad a dolgozó munkás népet,
kapsz ezért most tőlünk egy nagy lepcseset!
Kinek hordtad? Kinek adtad, s kik a társaid?
Bevallod, vagy eltörjük kezeid, lábaid?
– Bevallom, bevallom, mindent bevallok
csak arra kérlek titeket, elvtársak, ne bántsatok…
Hát az úgy volt, hogy Unkupacsirta…
– Pacsirta? Te szórakozol velünk, te tolvaj?!
Nem elég a fejeden a sok vaj?
Megavasítom én azt a vajat, ne búsulj,
csak a fejedet ütöm, hogy ne sántulj,
látod, milyen humánus vagyok,
ezek a gumibotok nem is olyan nagyok,
de tudnak szájat nyitni, ti gazok,
loptok, s eladjátok? S a pénzből
dőzsöltök, de már nem ebből…

Unkupacsirta édesapját siratta, 
mert a kommunisták agyonverték a fogdában,
nem volt egyéb bűne, csak több kenyeret akart venni,
fiának szebb, hosszabb ostort fonni,
s a kenyér mellé fogni egy kis nyúlcombot
mindkét kezével, s rágni, rágni, rágni,
míg egyszer életében igaziból jól nem lakik.
Fene gondolta, hogy egyszer még lebukik…
Így volt, vagy nem, fene tudja,
töprengjen ezen az olvasó, az legyen gondja!