ahogy csattog lám a balta
kezemben az erdőm sorsa
(könyörület nincsen bennem)
hozzám sosem esedeznek
mikor a halálba dőlnek
(madárhang sír fenn az égen)
napfény szárítja kínjukat
megfeszíti vén rostjukat
(darabokra vágom álmuk)
örömöm így lelem bennük
mikor tűzre vetem testük
(testem nyugtatja haláluk)
hogyha van a fáknak szíve
gyökereiknek őrzője
(szent könyvükben barbár vagyok)
én döntöm el mit döntök el
istent játszok életükkel
(ahogy pusztítok-pusztulok)
Legutóbbi módosítás: 2015.06.25. @ 12:23 :: Thököly Vajk