Nekem a boldogság ringatás a te meg énben,
mikor bámulástól halhatatlan két kávészem.
Nekem a boldogság ujjak közt csorgó dinnyelé,
ahogy repülőt nézve mutatunk az ég felé.
Nekem a boldogság egy cseresznye-fülbevaló,
amit este megeszünk, mert holnap másik való.
Nekem a boldogság dübörgő mellkasod odva,
ahogy hozzádőlök könnyeimet visszafojtva.
Nekem a boldogság fával rakott vesszőkosár,
amíg várjuk csendesen, hogy újra érjen a nyár.
Nekem a boldogság, ha neked lehetnék közhely,
minden szavadban ott vagyok, mégis-mégis több kell.