Böröczki Mihály - Mityka : Búzakalász apámnak

Nyomtatás

Tudom, hogy nem lehetek gazdag,
és úgy elfogyok, mint az asztag
a masinálás idején,

a törek-illat, az a nagy szag,
csípős ködével perjés vastag
takarót körített fölém,

a traktor pöfögött magától,
a cséplőgép, az elevátor,
meg az a nyári, büszke fény,

a sok napszámos gladiátor,
az olajos kéz jó apámtól,
a nap a klottgatyám delén,

az anyám szitka, meg a zápor,
mi néha megeredt magától,
szép gyerekkorom kék egén,

a munka amúgy ment magától,
mert apám volt a mozgó sátor,
és mellé cövekeltem én,

ki kért akkor a gazdagságból,
ha kévét fosztott napsugárból
aranykalászt sodort a fény,

ki bánja, mért nem lettem gazdag,
ha jó apámtól most az asztag
karát sárgája dől felém.