Böröczki Mihály - Mityka : Vitorlások

2015.07.21. Böröczki Mihály - Mityka Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
/balatoni vitorlásverseny)

Engedve kéknek, égnek, sorsnak,

a víz a széllel összeolvad,

tarajos nyergek a hullámok,

lovagolnak az óriások,

a gyeplőt feszíti a vászon,

a lovasok a vitorláson,

az égalj mintha vízbe érne,

s a ménes fölröpül az égbe.

Legutóbbi módosítás: 2015.07.21. @ 06:47 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.