„A hit az a madár, amelyik akkor is énekel, amikor tart még az éjszaka sötétsége.” – Indiai mondás
Betegágy. Tehetetlenség. Fájdalom.
A hit él, s ha felél a kín, énekel.
A láz elröpít Golgota hegyére,
könnycseppek gurulnak szét arcomon…
Krisztust látom átszegezett kézzel,
aki érettünk feláldoztatott. –
Hol a gyötrelmem az övéhez képest?!
Legyen nappal, vagy akár éjsötét,
hálát adok, térdre hullok érte…
Szemem lángtükrében kigyúl a fény,
nem csüggedek, szólít a hit reménye,
minden kínomra mosoly a válaszom.
Egy titokzatos madár vállamon
szívembe súgja halkan: meggyógyulok…
