MOTTÓM A REMÉNYHEZ:
Ha az ember megtanul
Együtt élni a múltjával,
Szabaddá válik, továbbléphet,
S talán révbe is jut egyszer.
ZFE.
„A könyvet július 4-én Csokvaományban, a falumban is bemutatták, ott, ahol éltem – és ahol a regény cselekménye játszódik.” (Z. Farkas Erzsébet)
Egy vers, amely illusztrálja Erzsébet regényét:
Z. Farkas Erzsébet: A remény győzelme
Nézd! Hogyan pihennek a felhők ölében a hópelyhek?
Miként hullnak majd le útjaikon valahová!
Nézd! A csillagszórós tél fehér palástját hová teríti!
A fagyos szél hová röpíti ker
ingő pelyváját?
Lásd! A fázós ágak alatti jászolban
Törékeny asszonynak Fia született.
Csillagok mutatta úton hirdetve.
Leszállt a megváltó világ Reménye.
Lásd! Milyen szépek a tágra nyílt szemek!
Az égi fényben csodálkozó
összesimulóan szomjukat oltó lelkek.
Hidd! Ha felgyújtod hamvadó lángodat
Szunnyadó fényed melege örökké hat.
A remény győzelme megfogan
