az érzelem színekre vált
Koosán Ildikó
ha eszembe jutsz
fák kibontott szárnyán szelek ülnek
virágzó májusokban
és bennem kihal minden árnyék
fénycakkos glóriát hord a nap
ha eszembe jutsz
elfelejtem bűnöm tévedésem elfelejtem
a kertben dúló tegnapi vihart
új fészket rak s nevedtől
bimbózni kezd az élet
távolodás
az utak elválnak összeérnek lépteimben
távoli időkből érkezem
névtáblát festenek rám az évek
kezdeteimhez igyekszem
lecserélt arcaim árnyékként követnek
nagy fényes üveggolyó vonz
születésem haláltengerébe
utak
rohanó vér viszi – hozza a lélek álmait
semmiből a valóság felé
költöző madarakat utánzó
volt – nincs visszatérést hordoz az idő
harangzúgás alatt
ébred a hit kételybe torkoló
ingoványon nincs kapaszkodó
ma egy fakopáncs ütemes kopogása
lett az origó
élethez álomhoz kitérőnélküli utat jelöl
2015. július 18.
Legutóbbi módosítás: 2015.07.18. @ 08:07 :: Koosán Ildikó
