Hőségnap után
Koosán Ildikó
A kánikula estére alábbhagyott
és vihar kezdte tépni a fákat,
hömpölygő felhőkből szakadt ki, áradt,
hullámsávokban porzott, csattogott,
újkori vízözönnel jött az áldás;
sivatagi szomjjal nyelte tova
és fuldoklott a kanálisok sora,
látszott órákig nem lesz megállás
napokra káoszba torkol a világ,
földön a termés, a tető, a faág;
rendért harcolnak most mindannyian:
tűzoltó, orvos, katona és mentő,
pedig csak vihart küldött a teremtő,
a világvég reméljük, messze van.
2015. július 9.
Legutóbbi módosítás: 2015.07.09. @ 08:33 :: Koosán Ildikó
