Mikor előhívlak magamból az egy boldog óra.
Ilyenkor hull le sok réteg illúzió. Arcodnak tág
termőföldjeit boldogan megússza tekintetem.
Ma rád ismerek, hiszem, belőled jelen és való.
Nekem is vagy, és méginkább tudlak a világnak;
mint vágyaink belső várfokán lel istenire a lélek.
Belém pottyansz, apró részlet. Feltűnsz, eltűnsz.
Ha keresnélek úton, útfélen, a nő- és férfilétben,
rád lelek. Feloldom a természetben magam, mint
felold anilinben Csontváry Kosztka Mihály Tivadar.
Legutóbbi módosítás: 2015.07.12. @ 09:00 :: Marthi Anna
