Evokáció Benk Katalin Felhők vándorlása c. festményére
Amikor az álmaid kéken ködlenek,
s e kékségben feloldódik a gyötrelem.
Amikor a kék huszár, kék lovon kék hölgyre vár,
kék virág szirmára kék lepke száll.
S kék minden, a felhő és az ég,
tudod, hogy túlél a sötét,
de az is sötétkék, vagy ibolya,
kéken bólogat a mosolya.
És kék a szemed mellett a szarkaláb,
ami nem délibáb, sem talány,
csak csöppnyi kék e kék világban,
kék szigeten, kék csodára várva.
