Erőtlen léptekkel
kaptatok a hegyre
kezeimben súlyos,
jajgató csomag
– mindig cipelnem kell
az egyensúly miatt –
szembeszél fúj,
lassan haladok,
lábamra röpülnek
alvó kavicsok
majd nedves zsebkendőit
dobja rám az ég
hazaérek:
kopár a szoba,
közepén
mesefigura,
fölötte
mennyezetre tapadt
könnycsepp
a villanykörte
Legutóbbi módosítás: 2015.07.19. @ 06:33 :: Péter Erika