Este, mint halász
a tengert, ujjaimmal
megérintem az eget
s félig kulcsolt öklöm
látcsövén kutatok
ismerős fényeket
most a vízzúgást
figyelem: felnyög,
időgépként
ismétlődik hangja,
majd lélegzete lassul
s már azt hiszed
csönddé válik,
de a fáradt hullám mögött
tolakszik egy
nyughatatlan másik.
Legutóbbi módosítás: 2015.07.06. @ 11:36 :: Péter Erika