Seres László : Két ismeretlen

2015.07.20. Seres László Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás


 

Így vagyunk egymással kulcsra zártan
a jégfal övezte szív falában,
– mindegy, ki hordoz és kit, te vagy én –
míg kikönyököl burkából a fény
erdő-bolyongatón, s feldörömböl,
mint újszülött a véres anyaölből,
utat terít talpunk alá a vágy,
elindulni hullámsírokon át
egymáshoz újra kérve, kéretlen.
Mint egyenletben két ismeretlen.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.07.20. @ 19:19 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.