A kis csapat másnap már Kormiék házában ült a nappaliban és arról számolt be a gyerekeknek, milyen volt a kalandjuk. A kicsik nagyon élvezték a történetet, s közben Dorka finomabbnál finomabb nyalánkságokat hozott nekik. Amint lement a nap, a kicsik pizsamapartit rendeztek, a felnőttek pedig beszélgettek a kályha mellett.
Éjszaka már mindenki az ágyban durmolt és a kalandról álmodott.
ÍGY TÖRTÉNT, HOGY A MACSKÁK SZEMBESZÁLLTAK A KUTYÁKKAL.
Végszó
A kaland után Opos kiszabadult a fogdából. A bosszúvágytól vezérelve a nagy visszatérésre készülődik, de ez már egy másik történet.
Iványiné Jeles Tünde vagyok, a Debreceni Gönczy Pál Általános Iskolában tanítok, jelenleg negyedik osztályban.Örömmel mutatom be Önöknek tanítványomat, Smider Dorka Életkét.
Dorka még csak 10 éves, de kimagasló tanulmányi és közösségi munkájával, versenyeredményeivel, példamutató magatartásával és szorgalmával gönczys diákhoz méltón öregbíti iskolánk hírnevét.
Érdeklődése széleskörű, de igazán magyar nyelv és irodalom tantárgyakban bontakozott ki a tehetsége, melyet versenyeredményei is alátámasztanak.
Szabadidejében szívesen írogat.Alkotásai között szerepel vers, mese és novella is (utóbbinak a második része előkészületben van). Versével tavaly 1. helyezést ért el a Petőfi Sándor Általános Iskola megyei versíró versenyén.
Imádja az állatokat, így kis kedvenceit ismerhetjük meg műveiben, színes fantáziájának megnyilvánulásán keresztül.Munkáit örömmel javítottam, közben biztattam, hogy ezen a megkezdett úton haladjon tovább.
Határozott elképzelése van a jövőjét illetően, hisz minden vágya, hogy állatorvos legyen.
Kedvenc sportága a kézilabda, melyet jövőre folytatni szeretne.
Minden megmérettetés során kitartásáról, akaraterejéről tesz tanúbizonyságot.Mindenkivel szemben kedves, tisztelettudó, társai is felnéznek rá.
Szerencsésnek érzem magam, hogy első osztálytól kezdve tanúja lehettem személyisége és tehetsége fejlődésének, segíthettem munkái, tanulmányai során.
Az iskolánk is nagy hangsúlyt fektet az oktató, nevelő munka mellett a tehetséges gyermekek felkarolására, melyhez intézményvezető asszonytól, Agárdiné Burger Angélától maximális támogatást kapunk.
Ezúton mondok köszönetet Főszerkesztő Úrnak, Pápay Arankának, Bereczki Gizellának, az egész szerkesztőségnek, hogy lehetőséget adnak Dorka "írói vénájának" kibontakozásához.
Gratulálok minden kedves alkotónak és sok örömteli percet kívánok munkájukhoz!
Üdvözlettel:
Iványiné Jeles Tünde
tanító néni
Nyomtatás Illusztrálta: Szőke Vilmos Egyszer egy kis macska, szájában halacska, elindult kevélyen, szomszédba serényen. Vitte a hozományt, megkérte cicalányt, legyen felesége, lesz majd elesége. Lakodalmat csaptak, boldogan vigadtak. Ettek nyulat, halat, roston sült vadakat. Június lehetett, [… Tovább]
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Nyomtatás (Bengáli mese Carmen Muşat-Coman tolmácsolása alapján – a „Cele mai frumoase basme bengaleze” Polirom kiadó 2008 című kötetből) Élt régen egy öreg cipész. Egész álló nap énekelt. A vidám alakot betegség soha nem fogta. Jó étvággyal evett, ha [… Tovább]
Nyomtatás Valamikor régen, amikor még nagyon kevés ember élt a földön, a Teremtő úgy rendelkezett, hogy azok az emberek, akik egész életükben sok jót tettek másokért, csillaggá változhatnak a földi életük befejezése után. A Teremtő azt is megengedte, hogy a [… Tovább]
Nyomtatás Kezemben arany rózsák, szívemben csupa jóság, te adtál földi létet, aprócska testem védted. Szebb szó nincs a világon, te vagy a fény a tájon, napraforgók kék ege, s az angyalok éneke. Anya, nézd csak az Időt, ahogy festi a [… Tovább]
Nyomtatás A manók nem mindennapi lények. Csak néhány földi halandónak adatik meg, hogy találkozzanak velük. Legtöbbször elbújnak, átváltoznak tárgyakká, apró állatokká. Sokszor nem is gondoljuk, hogy manó mellett megyünk el, mert csak kicsinyke, haszontalan tárgy kerül utunkba. Még csak arra [… Tovább]
Nyomtatás Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás– tengeren, de talán még azon is túl egy égig érő hegy tetején állt egy csodálatos kacsalábon forgó vár. Ebben a várban lakott az öreg király egyetlen fiával. Jól megvoltak, éltek, mint [… Tovább]
Nyomtatás Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, de még az üveghegyen is túl, élt egy legény a kicsi házacskájában a falu szélén. A házacskáján és a kicsi csacsiján nem volt semmije. Sokat nélkülözött, alig volt, mit [… Tovább]
Nyomtatás Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren egy csodálatos országban élt egy meseszép leányzó a szüleivel. A kicsinyke házukban boldogan éltek volna, ha nem lettek volna olyan szegények, mint a templom egere. Édesapja hiába túrta egész [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat
