Súlyt vonszoló sóhaj
koppan
gondolatok
mélykék jegén
s kietlen törzsem
bágyadtan járkál
Ágaim lassan lemorzsolódva
szilánkokra törnek szét
Csonttól
válik el rideg kéreg
melyről néhány fagycafat lóg
s rajta maroknyi hóféreg
mocorog
*
Mélyen rezgő hangon
lelkemből szólít meg
a szikra
Olvadj
Ruganyos szöveteim
parancsra
illenek össze
színeim életet ragyogva
erdeimre