Avi Ben Giora. : Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől

Nyomtatás

Talán vannak, akik a mai napig nem tudják, hogy honnan ered ez a szólás-mondás, és hogy Makó városához semmi köze nincsen. Az én történetem alapja a Magyar nagy mondák könyvéből származik. Hogy némi történelmi alapja volt, az egészen biztos.

III. Béla magyar király Szent László király példáját követve keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföldre valamikor 1196 táján. Tervét nem tudta teljesíteni, mivel még ugyanebben az évben meghalt. Végrendeletében másodszülött fiára, Andrásra egy hatalmas összeget hagyott, azzal a kikötéssel, hogy azt a pénzt a Szentföld védelmére kell fordítania. András majdnem húsz évig tétovázott magában, hogy menni vagy nem menni. Talán bizony a pénz miatt halogatta ennyire az utazást, mert valahol biztosan fialtatta.

Elég az hozzá, hogy amikor végre eldöntötte, hogy elindul a Szentföldre, nagy tömegeket tudott toborozni a szent cél érdekében. Volt a katonái közt egy Makó nevű legény, aki még a behajózás előtt Spalatóban rendesen felöntött a garatra. Kisebb bonyodalomba keveredett egy helyi csapszékben, mivel valamin összeszólalkozott más katonákkal, és a „fordítónyomaték”, ami már erősen dolgozott benne, átalakult „virtusbeli energiává”. Kitört a verekedés. A kimeneteléről nem emlékeznek meg a krónikák, de Makót már csak az utóhad hajójára tették fel. Azonnal el is nyomta az állom. Mikor felébredt és magához tért, rögtön az volt az első kérdése:

— Messze van még Jeruzsálem?

Azt gondolta, hogy amíg ő aludt, a hajójuk megérkezett Jeruzsálembe, pedig az még horgonyon himbálózott Spalató kikötőjében. Nagy valószínűséggel innen származik a mondás, hogy messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.

II. András valamikor 1217-ben lépett a Szentföldre. Nagy katonai tettek nem fűződnek a nevéhez. Párszor körbe vezette csapatait a Genezáreth tó környékén. Két kézzel szórta a pénzt, ereklyéket vásároltatott, amiknek eleve kétes volt az értékük és eredetük. Még Gizella királyné koronáját is áruba akarta bocsátani, amit kölcsön kért a veszprémi püspökségtől, ahol őrizték. Miután egyre jobban fogyatkozott a pénze — a pápa legnagyobb felháborodására —, küldetése végezetlenül elhagyta a Szentföldet.