Ott virít egy állatbarát
nő. Rajta egy sárga kabát.
A vele szemközti járdán
szégyenlősre fázva, árván
ácsorog egy mezitlábas
– nem nőtlen, de nem is házas.-
S az est csúcspontjában kérem,
azok ott a járdaszélen
csak úgy észrevették egymást,
és mit ad az Isten meglásd,
ó mert hiszen én is láttam,
ahogy éppen arra jártam,
hogy ez a két szemezgető
szerencsétlen kéregető
miként szabta át a percet,
majd lett hercegnő és herceg,
hogyan itták egymás szavát
amíg csak egy sárga kabát
maradt nyomául az estnek,
mert ők az alkonyba vesztek.
Legutóbbi módosítás: 2015.08.15. @ 22:55 :: Bihari Csilla Rózália