Böröczki Mihály - Mityka : A kasza kikalapálása

Nyomtatás

Mikor már meg-megcsusszogott a szálon,                                      

s mert bírta-tette volna mindenáron,

még biztatgatta néhány suhanásnyit,

kivárva, amíg faárnyékba  vásik,

s a döccögéstől meglassult a gazda,

a kéz a markolást is abbahagyta,

majd jött az üllő, csúcsa földbe szúrva,

mért ütögetés, lassan tolva-húzva,

és pontosan úgy, hogy a kalapácsnyom

az újult élen csipkésebbnek látsszon,

a vert ütemet nem sajnálta tőle,

az idő így csak lassún ment előre,

aztán valami áldott türelemmel,

ráhunyorogva égig ért az ember,

s a nyélre dőlve,meggörbült erővel,

még összeeskette a kaszakővel,

a verejtékből kivett egy keresztet,

de lendülete fikarcnyit sem vesztett,

s hogy jussolhasson a dologtevésből,

egy felhő fehér  gyolcsot szőtt a kékből.