Elmém gondolatok apró,
színes cserepeivel játszik.
Múltam sötét árnyai jövőmben
kísértenek, rombolva békét,
megnyugvást, épülő szerelmet.
Vágyam villanásait nem fogja
kés vagy golyó, de lelkemről
lepattanva súlyos sebeket üt,
szívem küzdelmekben keményedő
burkát hegekkel borítva.
Torzuló elmémet jégpáncél borítja,
bár lüktető vérem tombolva éget.
Számomra enyhülést tiszta forrás
sem nyújthat, hiszen föléhajolva
önnön keserűségem csöpög bele.
Megmérgezi azonnal, megrontott
vizével nem szentelhet az élet.
Amerre folyik, lehorgadnak szép
virágai hitnek és reménynek
