Most szemem mögé sorakoznak a képek,
– s így megváltoztathatatlanul maradsz bennem –
Tűröm a mindenség jelenét,
a félbemaradt éjszakákat,
s a várakozás mozdulatlanságát.
Csak tudni hogy vagy,
ennyi elég nekem,
időntúli végtelenben érezni
szüntelen,
a vállamra omló hangod
puha játékát.
Legutóbbi módosítás: 2015.08.09. @ 16:58 :: Serfőző Attila
