Állok előtted, nézem a változást.
Nem tudom, mi lett más, talán a minden.
Bennem apró, villanó szikrák… Lassan
véget ér a nyár. Mosolygó, csendes ősz
közeleg – az én időm – fények, színek.
Kezedet keresem álmomban, ébren.
Legutóbbi módosítás: 2015.08.28. @ 12:38 :: Sonkoly Éva