Az agy alapja emléktelen.
Megtapasztalt fénytöredékek
száguldoznak dióbél-tükrein.
Montázsváltozatok.
Arcok keverednek a létből
idomított ragyogásban.
Minden változás fejlesztés.
Gyerekek arca jövő-titok.
Mosolyt fakasztó, mindig
más érzések szövik.
Változó képet fest a kedves
arc-öröme,
harag-játszó szigora.
Öregek
ráncbarázdás arcán a megtapasztalás
lövészárkai.
Idő összehullámzó játéka
a test partjain.
Túlértettség
nevet a szavakon.
Semmi sem az, aminek látszik,
valónkból ered a semmi.
Az értelem képtelen felfogni,
de önmagát sem tagadja,
hát rögvest máshoz nyúl.
Hirtelen mondatok.
Csapó indul, csapó stop.
Töredékek száguldoznak,
omlanak szét s össze,
tisztára mint a tenger
hullámzása.
Legfontosabb a száj
mozgása a legyőzhetetlen csend
kővirradata előtt.
Fénypálcás kapaszkodók
dióbél-tükrökön. Semmibe foszló
képek. Ki arcokba merül,
arcok által vész el.
Legutóbbi módosítás: 2015.09.01. @ 15:48 :: dudás sándor